Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Hajós Alfréd

2002. december 23.

Dec. 21-én Budapesten kiosztották a Magyar Örökség díjat. Böjte Csaba dévai ferences atya átvette a Magyar Örökség kitüntető címet, melyet a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégiumért, az árvákat nevelő testvéri szeretetért kapta a kitüntetést. További díjazottak: Balázs Árpád Erkel Ferenc-díjas érdemes művészt sokoldalú kórus- és hangszeres zeneszerzői munkásságáért, Majzik Mária szakrális szobrászatot újító formavilágáért. Posztumusz díjjal ismerték el Batthyány-Strattmann László (1870-1931) orvos "szegényeket istápoló munkásságát", valamint Nyírő József (1889-1953) "székelységhez hű írói munkásságát". Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum "két évszázados kultúraápoló tevékenysége" szintén bejegyzésre került a Magyar Örökség díjazottainak aranykönyvébe. Hajós Alfréd (1878-1955) sportemberi és építészeti tevékenységét szintén Magyar Örökség kitüntető címre érdemesítették. /Kiosztották a Magyar Örökség-díjakat. Kitüntették a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégiumot. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

2003. március 13.

Magyar Örökség Díjat adományozott a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak a Magyarországért Alapítvány. A kitüntetést márc. 22-én adják át Budapesten. A Magyarországért (Pro Hungaria) Alapítvány 1995-ben hozta létre a Magyar Örökség Díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre kezdeményezésére. A szervezet a díjak odaítélése révén azt reméli, hogy a világ pozitív eseményei közé emelkednek azok a tények, amelyek a magyar önazonosság-tudat szempontjából meghatározóan fontosnak minősíthetők, "s az unokáink unokái számára is példát jelentenek". "Tapasztalataink szerint az utolsó ötven év magyar történelme és benne a társadalmi-tudományos-kulturális múltunk igaztalan, torz módon jelenik meg a közvélemény előtt, és sok esetben a negatív történések vannak túlsúlyban. Szükséges tehát, hogy megnevezzük azokat a felemelő tényeket, erőfeszítéseket, építő személyiségeket, melyek kiegyenlítik az említett hamis arányokat, illetve akik létükkel és személyes teljesítményükkel valóságos egyensúlyt teremtenek" - foglalja össze tevékenységének lényegét, szellemiségét az alapítvány alapszabálya. A szervezet által felkért Magyar Örökség Bírálóbizottság tagjai között szerepel Erdélyből Benkő Samu kolozsvári történész és Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkész. A Magyar Örökség Díjat évente négyszer adják át, pénzjutalom nem jár vele. Legutóbb, 2002 decemberében elismerésben részesült Batthyány-Strattman László szegényeket istápoló munkássága, Hajós Alfréd sportemberi és építészeti teljesítménye, Nyírő József székelységhez hű írói munkássága, V. Majzik Mária szakrális szobrászatot újító formavilága, Balázs Árpád kórus- és hangszeres zeneszerzői munkássága, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum két évszázados, kultúraápoló tevékenysége, valamint Böjte Csaba és az általa vezetett dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium árvákat nevelő testvéri szeretete. /Rostás Szabolcs: A Magyarok Aranykönyvébe kerülnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

2014. június 4.

Együvé tartozunk (A Nemzeti Összetartozás Napja )
Trianon vad kegyetlenséggel, bosszúsággal, rosszindulattal darabolta fel anyaországunkat, és szórta szét nemzetünket.
Azóta a tenyérnyire összezsugorított anyaföld igyekszik összetartani az árnyékába került, s ott meghúzódott nemzet részeit. Nem könnyű feladat. Őseink nem az égből jöttek, nem hoztak magukkal angyali ajándékokat, csak az istenadta tehetséget, rátermettséget, észjárást hozták magukkal, s ha élni akartak a történelem viharaiban, boldogok lenni, akkor megteremtették, megalkották maguknak a boldogulás eszközeit, megkeresték s megtalálták a módját annak, hogy megőrizhessék elődeik hagyományait, azokat új és új elemekkel gazdagítsák. A tudományok terén például olyan nevezetességeket sorakoztattak fel, mint a „svéd” Bárány Róbert orvos, az „angol” Gábor Dénes fizikus, az „amerikai” Békésy György fizikus, Hevesy György kémikus, Szilárd Leó fizikus, Teller Ede atomfizikus, Oláh György kémikus, Neumann János matematikus, Wigner Jenő fizikus, az erdélyi Bolyai János és Farkas matematikus, az anyaországi Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus...; a művészetek világában: Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Erkel Ferenc, a nagyszentmiklósi Bartók Béla, a márkosfalvi Barabás Miklós...; az irodalom területén: Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Tamási Áron, Benedek Elek... Hogy csak néhány nevet említsünk a hosszú névsorból... És végül jöjjön a sport, melynek nagyjai beírták nevüket a „halhatatlanok”, az örökké élő legendák névsorába: Hajós Alfréd, Gerevich Aladár, Rejtő Ildikó, Gyarmati Dezső, Székely Éva, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kubala László, Bozsik József, Puskás Ferenc... az erdélyiek közül: Balázs Jolán, Jencsik Katalin, Orbán Olga, Bölöni László, Pecsovszky József, a zágoni Szabó Katalin, a teleki Nagy Irén, az imecsfalvi Kicsid Gábor, a baróti Derzsi Ede... Valamennyien a magyar nemzet tagjai, függetlenül attól, hogy hol éltek, élnek, milyen ország színeiben léptek küzdőtérre. Csak a testük viselte az illető ország címeres mezét, a lelkük mélyén valamennyien magyarul éreztek, szívük magyarul dobogott, hiszen a vér, mely ereikben csörgedezett, csörgedezik, soha nem változott vízzé, s nem változik ma sem. Igen, a magyar nemzet tagjai ők. Éppen ezért kötelességünknek érezzük megőrizni s feleleveníteni világraszóló győzelmeik, tetteik emlékét, s ily módon is példát szolgáltassunk gyermekeinknek, fiainknak, leányainknak. És még valami: jó, ha tudják, mi, magyarok együtt jöttünk a Kárpát-medencébe, s bár külön-külön élünk, mégis együvé tartozunk!
Áros Károly. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998